Illusztrálás

Kőműves apám térdén ülve figyeltem, amint ácsceruzájával remek állatfigurákat skiccel nekem a Szabad Föld margójára, és fodrász édesanyám is szép fejeket és frizurákat rajzolt. Természetesnek vettem, hogy az ember lefirkálja, amit akar. Furcsálltam, hogy mások nem így vannak ezzel. A rajzolás kedvelt gyermekkori szórakozásom lett. A rutin és a laza hozzáállás a gimiben is garantálta a rajz ötöst. Szüleim és tanáraim azonban nem tulajdonítottak jelentőséget az affinitásomnak, így én sem. Szakkörre nem jártam. A főiskolás években még firkálgattam, de munkába állás után már csak annyira futotta, hogy Zsolt barátommal három alkalommal bementem a Postás művház rajzóráira, ahol hamar átküldtek élő modellt rajzolni, a kockológiát nagyrészt átugorhattam. Ezután húsz évig a szervezetfejlesztő hivatásom, a család, a barátok és némi sport töltötte ki az életemet, legfeljebb a szabadságok alatt festegettem pár órát. Egyszer eljutottam egy félnapos tusfestés-foglalkozásra, nagyon élveztem. Azt, hogy az egész nem maradt ennyiben, a feleségemnek köszönhetem. Annak az évnek a nyarán, amikor húsz év után otthagytam a nagyvállalati munkámat, egy apró esemény különös lavinát indított el az életemben. 

A Millás reggeli rádióműsorban Katona Csaba történész regényes hangzású régi rovarnevekről regélt. Zsuzsa ragaszkodott hozzá, hogy kezdjünk ezzel valamit. Egy naptárban maradtunk. Kellett tehát tizenkét rovarrajz, amelyek kihangsúlyozzák a nevekbe foglalt mesés történeteket. Épp elkészültem velük, amikor Zsu szólt, hogy a MOME-n két féléves esti illusztrátor-tanfolyam indul. Rajzos előképzettséget, rutint és portfóliót kértek. Nekem egyik se volt, de mit veszíthetek alapon beküldtem a rovarrajzokat. Felvettek. Az ország legjobb illusztrátoraitól – Szabó Leventétől, Kárpáti Tibortól, Baranyai Andrástól, Herbszt Lászlótól, Nagy Lászlótól, Tóth Andrejtől – tanulhattam. Furán hatottam az őszülő szakállammal a fiatalok között. A képzés vége felé már tudtam, hogy a következő rajzprojektem a fiókban heverő Egyszercsak illusztrálása lesz. Szerencsére szeretek fekete-fehérben alkotni, mivel a kiadást finanszírozó kiadó híján a színes belíveket nem tudnám megfizetni. Időközben megtaláltak más illusztrációs felkérések is.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Shopping Cart
Scroll to Top